Vannak általánosan elfogadott és ismert technikák és vannak olyanok, amiknél mindenki saját magának dönti el, hogy számára az segítő, elfogadható-e.
Leggyakoribb megküzdési módok a gyász feldolgozása során
Egyéni gyászkísérés
Jellemzően sokat segít az egyéni gyászkísérés, hiszen ott személyre szabottan, a gyászolóra fókuszáltan történnek a beszélgetések, zajlanak le a folyamatok. Ez lehet egy rövidebb folyamat, 10 alkalom, de lehet, hogy tovább tart a segítségnyújtás. Sokban attól függ, hogy a gyászoló milyen élethelyzetben van, a gyásza melyik fázisba esik.
Csoportos gyászkísérés
A csoport másképp segít: elsősorban a sorsközösség, ami összeforrasztja a csoporttagokat. Másrészt egymástól is hallanak, tanulnak megküzdési módokat.
Új perspektívák mutatkoznak meg. Nekem ez az egyik kedvenc módszerem. Hogy miért? Kísérőként látom, ahogy megnyílnak egymásnak a gyászolók, megosztják örömeiket, bánataikat.
Valahogy az együtt sírunk együtt nevetünk érzés marad meg. Mert a közhiedelemmel ellentétben a gyászcsoport nem csak arról szól, hogy sírunk.
Nagyon is megjelenik a humor, akár a halottal kapcsolatos történetben, de akár a temetéssel kapcsolatban is. Vannak megható pillanatok, vannak mély csendek, aha-élmények, rácsodálkozások, és a legtöbb esetben a csoportalkalom végén úgy válunk el egymástól, hogy megkönnyebbülünk mindannyian.
Az egyéni és a csoportos gyászkísérés esetén is fontos, hogy legyen egy előbeszélgetés, szűrés.
Miért? Mert nekünk, szakembereknek támpontot ad a beszélgetés arra, hogy a gyászoló milyen állapotban van, mennyire együttműködő, mennyire látja reálisan a saját élethelyzetét.
Ha kiugróan rossz a helyzet, akkor bevonunk pszichológust, akár pszichiátert is. Az előbeszélgetéssel a saját kompetencia határainkat is felmérjük. Amit még szoktam mondani, az is fontos, hogy akár csoportos, akár egyéni munkáról van szó, legyen egyfajta kémia a segítő és a gyászmunkát végző között: értsük egymást, a segítő rá tudjon hangolódni a gyászolóra.
Egyéb megküzdési technikák a veszteség feldolgozásához
Ami még rengeteget segít, az a művészetterápia bármely formája: írás, olvasás, filmek, képek nézése, készítése, festés, rajzolás, fényképezés. Bármi, amiről úgy gondoljuk, hogy kifejezi, ami most bennünk van.
Ugyanígy a mozgás is rengeteget javít a közérzetünkön, legyen szó sportról, táncról, vagy egyszerűen csak egy sétáról.
Van, aki ilyenkor háziállatokat vesz magához (például az elhunyt férj pótlékaként). Rengeteg örömöt tudnak ezek a kis állatok hozni az életünkbe.
Az is egy megküzdési stratégia, hogy a gyászoló önkéntes munkát keres magának: a munkaterápia létező fogalom. Az viszont fontos, hogy ne a fájdalom helyett, hanem mellette dolgozzunk (legyen idő megállni és átérezni, hogy miben vagyunk). És ez rengeteg örömöt is adhat az életünkben.
