Az előgyász időszakában a gyászolóra nagy nyomás nehezedik.
Egyrészt ott van a remény, hátha mégsem következik be a veszteség.
Másrészt viszont már nyomasztja az a tudat, hogy mi van, ha mégis bekövetkezik.
Ez a fajta feszültség és tehetetlenség érzése okozza az érzelmek széles, sokszor ellentmondó skáláját, és az intenzitását is.
Mi történhet még a gyásznak ebben a fázisában?
Lehetnek dühkitörések, földtől elrugaszkodott gondolatok, szomorúság, apátia, feldobódottság is.
Az is lehet, hogy az illető inkább befelé fordul, visszahúzódik a társaságból.
Fizikailag pedig ez az időszak sok esetben megterheli a szervezetet: alvászavar, koncentrációs zavar, emésztési problémák (sok evés – kevés evés – rendszertelen evés) jelentkezhetnek. Ez alapvetően a teljesítmény csökkenéséhez vezethet.
Az is lehet, hogy valakinél teljesen kimarad ez a fázis, és az is előfordul, hogy valakinél már nagyon intenzíven jelentkezik a veszteség érzése ebben az időszakban. Majd a veszteség megélése után akár gyorsan le is zárul a gyászfolyamat.
Ami fontos mozzanat ebben a szakaszban (és nem megismételhető): ilyenkor van lehetőség az elbúcsúzásra, a lezárásra, az egymás közötti viszony rendezésére, a félbehagyott feladatok befejezésére.
Ne feledd: minden gyászfolyamat más. Ha úgy érzed, nem megy egyedül, kérj segítséget. Fontos, hogy képes legyél gondosodni magadról.
